Gereblyézés

Biztos van, aki emlékszik a régi ebédlőre. Az is sátor volt, mindig a Vasas Nap után kaptuk meg a táborok idejére kölcsönbe. Viszont ha esett, a ponyván összegyűlt a víz, és ki kellet borogatni, nehogy beszakadjon. Ha nappal, akkor nappal, ha éjjel, akkor éjjel. Erre egy rendkívül egyszerű módszer volt, gereblyékkel belülről meg kellet nyomni a ponyvát. De ezt a trükköt a friss táborozók persze nem ismerték.
Egyik éjszaka szintén dörgött-villámlott, szakadt az eső is, szépen fölöltöztünk (esőkabát, sapka, edzőcipő a pizsomára), és kilopakodtunk a szobából, de az egyik srác fölébredt. Kérdi, hova megyünk, mondtuk neki, hogy gereblyézni, és tovább settenkedtünk, hogy többiek ne ijedjenek föl. Sosem felejtem el az arcát, meg hogy mit gondolhatott, hogy mért megyünk hajnal kettőkor ömlő esőben gereblyézni...